Az Ekvatoriális koordinátarendszer az asztrológiában egy fontos eszköz a planéták helyzetének meghatározására. Az égi egyenlítő, vagyis az égi egyenlítő síkja a földi egyenlítő síkjával metszve alkotja az égi egyenlítőt, ami egy kör a földgömbön és azon pontokon helyezkedik el, amelyek azonos távolságra vannak mind a földi szélességi köröktől.
Az Ekvatoriális koordinátarendszer hasonlóságot mutat a földrajzi koordinátarendszerrel. Az alapsíkja az égi egyenlítő síkja, amihez képest mérjük az óraszöget és a rektaszcenziót. Az égen található pólusok pedig megfeleltethetőek a földi pólusoknak.
Az I. Ekvatoriális koordinátarendszerben az óraszög mutatja meg, hogy mennyi ideje delelt az adott planéta. Az óraszög 0 foknál kezdődik és órajárással megegyező irányban növekszik. Tehát ha például egy planéta óraszöge 180 fok, akkor azt jelenti, hogy az már délután van.
A II. Ekvatoriális koordinátarendszerben pedig a rektaszcenzió a meghatározó érték. Ez az érték azt mutatja meg, hogy mennyi idő telt el a tavaszpont órájától (az északi pólus felől nézve) az adott planéta aktuális helyzetéig. A rektaszcenziót az óramutató járásával ellentétes irányban mérjük. Az értéke 0-360 fok között változhat, vagyis egy teljes fordulónak felel meg. Gyakran 24 órával is kifejezhetjük.
Az Ekvatoriális koordinátarendszer nagyban segíti az asztrológusokat és asztrológiai számításokat végzőket abban, hogy pontosan meghatározzák egy adott planéta helyzetét az égen. Az óraszög és a rektaszcenzió alapján könnyebb összevetni és elemezni a különböző bolygók mozgását és hatásait.
Fontos kiemelni, hogy az asztrológia nem tudomány, hanem egy hagyományos tudáson alapuló rendszer, amelyben az égitestek állása és kapcsolataik befolyásolják az emberi sorsot és jellemet. Az Ekvatoriális koordinátarendszer használata ebben a kontextusban segít az asztrológusoknak az égi események és hatások pontosabb értelmezésében.