A Horizontális koordinátarendszer az asztrológiában használt egyik alapvető koordinátarendszer. Ez a rendszer a megfigyelő földrajzi helyzetéhez rögzített, vagyis topocentrikus, ami azt jelenti, hogy az égitestek Azimutja és Magassága függ a megfigyelő földrajzi pozíciójától.
A Horizontális koordinátarendszerben az alapsík a valódi horizontot jelenti, amely a Zenit és Nadír között található főkör fele úton helyezkedik el. A rendszer alapiránya pedig a Meridián déli metszéspontja, vagyis a Délpont.
Az égitestek pozíciójának meghatározásához két koordinátát használunk: az irányszöget (azaz Azimutot) és a magasságot. Az irányszög angolul azimuthnak is nevezik, és az abszcissza tengelyen helyezkedik el. Az irányszög meghatározza az égitest helyzetét az alapsíkon belül, és kezdőpontjától óramutató járásával egyező irányban mérjük. A nyugati Azimut pozitív előjellel rendelkezik, míg az ellenkező irányba mutató keleti Azimut negatív előjellel jelenik meg.
A második koordináta a magasság, amely az ordináta tengelyen helyezkedik el. A magasság meghatározza, hogy az égitest mennyire van a horizont fölött vagy alatt. Az alapsíkra merőleges körök felosztása 0 és -90 fok között történik, ahol a pozitív előjel azt jelenti, hogy az égitest a Horizonttól a Zenit felé található, míg a negatív előjel azt jelzi, hogy az égitest a Horizonttól a Nadír irányába helyezkedik el.
A Horizontális koordinátarendszer igen fontos szerepet játszik az asztrológiában. Segítségével meghatározhatjuk az égitestek aktuális pozícióját és mozgását az adott megfigyelési helyszínről nézve. Ezáltal lehetőségünk nyílik az égitestekkel kapcsolatos különböző asztrológiai jelentések és hatások elemzésére.
Fontos megemlíteni, hogy az asztrológia nem egy tudományosan elfogadott tudományág, hanem inkább egy vallásos vagy spirituális megközelítésű rendszer. Ennek ellenére sok ember élvezi és hisz abban, hogy az asztrológia segíthet betekintést nyerni saját személyiségükbe, sorsukba és a környezetükben zajló eseményekbe. A Horizontális koordinátarendszer az asztrológia egyik eszköze, amely segít az égitestekkel kapcsolatos információk meghatározásában és értelmezésében.
